Szabadszombat
Ahhoz, hogy joggal tarts a szíved csücskében egy várost, több oldaláról is ismerned kell. Az évek alatt sok szituációval, és színnel találkoztam itt Pesten, most inkább el sem kezdem sorolni…
Valami azonban mindig is sötét folt volt. Az éjszakai élet.
Több dolog szólt újra és újra ellene. Például:
Hét közben a párom nélkül én nem állok neki. Túl sok csúnya történetet hallottam már egyedül hazabaktató lányokról, meg én amúgy is a másik felemmel érzem igazán jól magam, ha partyról van szó(is).
Azokon a hétvégéken, amikor meg ketten vagyunk itt, általában olyan dolgokat szeretünk csinálni, amit a balatoni telephelyen nem lehet. Vagy éppen az előző hétvégét pihenjük.
Mert többször tapasztaltuk már, hogy a mennyiség olykor a minőség rovására mehet. Egy bulihétvége után tehát általában egy pihihétvége jön. A buli pedig valahogy mindig a balatonparti törzshelyhez kapcsolódik. Mert nyugalommal tölti el az embert, hogy ott nem tehet olyat, amiért megorrolnának rá, hogy a főnök, nem főnök, hanem haver, és hogy sok az ismerős arc. Tehát a pihi a kéthetes váltások közepette valahogy mindig Pestre marad. Ha pedig kimozdulunk, akkor gyertyafényesvacsi, kiállítás, mozi, fesztivál és séta a hívogató, így kettesben.
Egyszer azonban minden biztos rendszer megbomlik, és szerencsére ez elég kellemes törésként vonul be a történelmünkbe.
Születésnap volt az apropó, és megannyi csak elvben felmerült „össze kéne jönni itt Pesten is” után most ténylegesen nekiindultunk.
Volt bizonytalanság bőven, és ezernyi buta kérdés: Van dress code, nagyon belterjes a hely, kellünk mi egyáltalán oda…de tényleg? Mert a társaságból úgy igazán egy embert ismerni, meg egyet úgy körvonalaiban, meg párat látásból… ez valljuk be őszintén, elég sok kérdőjelet hordoz magában.
De a kétely hamar elillant a barátságos kávéház, egy- két ismerős téma, meg a csodás koktélakció után, és éjfélre biztosak voltunk benne, hogy ez az este jól fog elsülni.
Az elszámolási problémák, és a Körút Ferenc általi alkalmi forgalomkorlátozása után, már elég trendinek éreztük magunkat a bázis elfoglalásához. A Szeparé lett az észvesztés színtere, és egyre többet hajtogattuk, hogy ez milyen jóóó.
A társaság az újonnan érkezőkkel szemben is meglepően nyitott volt, és a pult is gyorsan megjegyezte, hogy erre a sarokra oda kell figyelni rendelés szempontjából.
Fogytak a long, és a shot drinkek, lassan már az volt a poharad, amit előbb elértél és jöttek a földön térdelések, és a táncpróbálkozások. Egyre jobban szerettük egymást, és mintha már ezer éve… A Kispál megérkezett, a Hiphápboyz-ért meg majd legközelebb visszajövünk, mert a Gyros nem várhatott!
Furcsa, hogy mennyire gördülékenyen ment minden, hogy mennyire otthon éreztük magunkat… nem tudok napirendre térni e felett, de hangsúlyozom, csak ilyen csalódásaim legyenek.
És hogy mi lesz ez után?
Nem hiszem, hogy mi leszünk Pest legtrendibb, és legállandóbb partyarcai, csak mert ez az este tökéletes volt, de őszintén remélem, hogy megismételjük. És valahányszor sor kerül erre, ilyen jó sikerül majd újra meg újra!
Ma egy Angyal üli a 20.-at!
Sétaidő
Changes
Amikor a Központi Könyvtárban előlem halászta el valaki a 100Ft-os Ronan Keating CD-t, zenei szerencsétlenségi vonulattól kezdtem tartani. Az már csak hab(vagy hal) a tortán, hogy a Jackie Brown filmzene is annál a szerencsésnél volt… Fájt na.
De az ég jutalmaz, és kárpótol.
Volt egy dallam. Topmodell ajánló alatt szólt, és így még kedvesebb lett. Oda volt kitalálva. Már a zenei szerkesztőnek kezdtem fogalmazni fejben levelet, amikor végre rá mertem keresni a google-on. Azért volt nehéz megtenni ezt a lépést, mert ha a csodakereső sem talált volna rá kevéske adat alapján, akkor elveszett volna a remény, és az ugye az utolsó… de láss csodát ott volt a válasz legelöl.
És most már nem csak a Viasat3 zenei szerkesztőjének nevét foglalom imába, de a honlap működésért felelős minden személyét is, hogy egy közepesen negatív vasárnapon zenei mennybemenetelhez segítettek hozzá.
A weboldal: Reklámadatbázis
A ZENE: Will Young-Changes
Óóóó azok a Wellnesshétfők!
